Pilinszky János Franciaországban20

Az 1960-as, ’70-es években Pilinszky munkássága egyre nagyobb ismertségre tesz szert a nyugati világban, miközben a szerző egyre gyakrabban látogat Nyugatra. E kapcsolatokban Franciaország elsődleges szerepet játszik: Pilinszky 1963-tól kezdődően gyakran odalátogat, vagy Pierre Emmanuel és később Gabriel Marcel (1970) meghívására, vagy az Új Ember c. katolikus hetilap tudósítójaként. Első párizsi útjára 1963-ban kerül sor abból az alkalomból, hogy Gara László szerkesztésében megjelenik az Anthologie de la poésie hongroise du XIIe siècle à nos jours (’A magyar költészet antológiája a XII. századtól napjainkig’). Június 28-án az antológia részleteiből felolvasóestet tartottak a Kaléidoscope színházban Weöres Sándor, Károlyi Amy, Határ Győző, Kormos István és Tardos Tibor részvételével. Pilinszky Apokrif c. versét Pierre Emmanuel fordította és olvasta fel. Pierre Emmanuel a költőt ösztöndíjak odaítélésével, könyvadományokkal vagy egyszerűen fogadólevelekkel segítette a Fondation pour une Entraide Intellectuelle Européenne (Alapítvány egy Európai Szellemi Együttműködésért) keretében.

A párizsi Magyar Műhely által szervezett felolvasásokon kívül Pilinszky nemzetközi találkozókon is részt vett, például 1968 májusában az Odéon színházban (José Bergamin, Eugenio Montale, Tadeusz Rozewicz, Anne Hébert társaságában), ahol Pilinszkyt Michel Deguy mutatta be,21 és ahol Paul Chaulot fordításában olvasta fel néhány versét. A Fondation pour une Entraide Intellectuelle Européenne L’Imagination créatrice (’Teremtő képzelet’) címmel szervezett nemzetközi találkozót. A világ tizennégy országából érkező meghívottak között ott találjuk Konrád György és Pilinszky János nevét is Pierre Emmanuel, Marc Eigeldinger, Claude Vigée, Jutta Scherrer és Roselyne Chenu mellett. A konferencia anyaga 1971-ben jelent meg.22

De ezek a kapcsolatok nem korlátozódnak Franciaországra. A hetvenes években Pilinszky több utat is tesz Franciaországban és Európában: 1969 júliusában és 1972 júniusában Londonba utazik, 1976-ban pedig Rotterdamba. 1976-ig szinte minden évben megfordul Franciaországban, noha utolsó nyilvános szereplése minden bizonnyal az 1972. május 4-i, Sorbonne-on megtartott előadása, amely A kelet-európai kultúrák néhány adottságáról Simone Weil gondolatvilágának fényében címet viselte.23 Ezen kívül az angolszász világ is megnyílik Pilinszky munkássága előtt, amikor a költő számos utazást tesz angol nyelvterületen: Ted Hughes Pilinszky verseinek angolra fordítására vállalkozik Csokits János együttműködésével, akivel 1976-ban egy kötetet is megjelentet.24 Társaságában Pilinszky Lengyelországba, Dubrovnikba, Kanadába és az Egyesült Államokba is eljut, és a Columbia Egyetemen 1975-ben előadást tart.

20 L. Bende József: Pilinszky Franciaországban, Tiszatáj, 1996/11, 73–74.

21 L. Deguy, Michel Pilinszkynek küldött gépiratát, Ms 5946/36/I.

22 L. a 12. lábjegyzetet.

23 A magyar szöveget először Jelenits István jelentette meg egy gépirat alapján (Ms 5940/15), amelyet Pilinszky hagyatékában talált (Új Írás, 1983 december, 95–98). Gutbrod Gizella találta meg a francia szöveg egy példányát, amelyet Czitrom Gábor fordított a Fondation pour une Entraide Intellectuelle Européenne számára. Köszönettel tartozunk Gutbrod Gizellának, amiért egy másolatot rendelkezésünkre bocsátott. Ugyanezt a szöveget Pilinszky 1972-ben Montréalban is előadta egy nemzetközi írótalálkozón, amelynek a L’Écriture et l’errance (’Írás és kóborlás’) címet viselte, és amelynek anyaga ezen a címen a Liberté (Montréal) c. folyóiratban jelent meg: XIV. évfolyam, 1972/6, 14–19. Az Études c. folyóirat 1973. májusi számában (727–730) a szöveg módosított és némileg rövidített változatát közli Regard sur l’art hongrois dans l’optique de Simone Weil címen.

24 Selected poems, Manchester, Carcanet Press, 1976.