Passió és költői időbeliség:
egy mozdulatlan poétika felé

Pilinszky és Simone Weil

Pilinszky János művében Simone Weil mélyre ható irodalmi recepciójára találunk kései példát. Az az esztétikai-poétikai változás, amely az 1970-es években következik be Pilinszky életművében, részben Franciaországban kezdődik, kezdetben az ekkoriban egymást követő ottani tartózkodások révén, majd annak a három területnek köszönhetően, amelyet Pilinszky Franciaországban fedez fel: Simone Weil munkássága, a liturgia megújulása, amely színházfelfogása számára modellként fog szolgálni, valamint Robert Wilson színháza. Egy zaklatott alkotói időszakban, egy kis francia–magyar szótár segítségével kezdi el Pilinszky Simone Weilt olvasni. Saját központi témái visszhangoznak és mintegy folytatódnak ebben az életműben. Első, 1963-as párizsi látogatása alkalmával egy vagy két Simone Weil kötetet vásárol, köztük valószínűleg a Kegyelem és nehézkedés címűt.43 Ekkor még nem tud franciául. Naplója alapján, amelyet ekkoriban megszakít,44 gyanítható, hogy 1964 júniusa táján fog neki Simone Weil olvasásának esztétikai-poétikai szemszögből. Amikor egyéves szünet után folytatja naplóját,45 olyan mondatokat találunk benne, amelyeknek a magyarban szokatlan főnévi igeneves szerkezetei Simone Weil stílusát idézik. Néhány sorral lejjebb már Weil neve is felbukkan, mint a későbbi művekben majd annyiszor. Egy interjúban a költő elismeri, hogy nem franciául tanult meg, hanem „Simone Weil-ül”.46 Szójegyzéket és nyelvtani jegyzetet készít. Ezt a találkozást várakozás előzi meg, és a „mozdulatlan elkötelezettség” esztétikájának megfogalmazásában teljesedik ki, amelyet a Nagyvárosi ikonok két esszéjében, A „teremtő képzelet”-ben és az Ars poetica helyettben dolgoz ki, ahol a magyar szövegbe ékelődő francia kifejezések is bizonyítják a költő és a francia gondolkodó műve közötti teljes összefonódást.47