Azt hiszem, nem fog keresni, mondta Veronika, mégis a délelőtti vonattal utazott el, megvárt Zágrábban, aztán együtt utazunk tovább Belgrád felé, majd tovább, délre. Hogy ne érjen semmi meglepetés a ljubljanai állomáson. Akkor el sem tudtam képzelni az elegáns urat, aki meglephetett volna bennünket, az sem érdekelt, mennyire szenved a felesége elvesztése miatt, akinek mindenben a kedvére akart tenni, annyira, hogy az a végén megszökött tőle. Akkor semmi másra nem gondoltam, mint hogy ez az okos és szép nő úgy döntött, hogy velem tart.
A regény hősnője, Veronika Zarnik életvidám, férjezett, extravagáns fiatal hölgy, gondtalan szépség a harmincas évek Ljubljanájában. Lovagolni támad kedve, aztán kikezd oktatójával, Stevóval, a daliás szerb tiszttel. Szerelem, majd viszony szövődik közöttük. Botrány a ljubljanai jobb körökben, főként, amikor a fiatalasszony követi szerelmét Szerbiába. A mostoha körülmények között kihűl a szerelem, és Veronika visszatér türelmes és belátó férjéhez, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták. De jön a háború, és a háború végén a házaspár ismeretlen helyre távozik. Talány, hova kerültek – és a regény öt különböző nézőpont mozaikjaiból rakja össze a sötét képet, egy fiatal pár végzetes útját az ismeretlenbe.
A Ma éjjel láttam őt olvasmányos, lassú könyv olyan emberekről, akik csak túl akarták élni a kegyetlen háborút. Nem volt bennük előítélet, nem voltak politikailag elkötelezettek, csak a háború alatt is olyan törvények szerint akartak élni, mint békeidőkben. Azt tenni, ami örömet szerez: Beethovent hallgatni, társas életet élni, lovagolni. Olyan emberek ők, akik a viharos események peremén éltek, és nem is értették igazán a történteket – csupán élni akartak.
Drago Jančar szlovén író, drámaíró, esszéista 1948. április 13-án született a szlovéniai Mariborban. Jančar műveit kéttucat nyelvre fordították le szerte Európában, Ázsiában és az Amerikában. Az író 1995-től a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia tagja.
A Ma éjjel láttam őt díjai:
2014 – a legjobb külföldi regénynek járó díj, Franciaország
2011 – Az év legjobb regénye (Kresnik-díj)
2011 – Európai Irodalmi Díj
2003 – Herder-díj
2001 – Az év legjobb regénye (Kresnik-díj, Katarina, a páva és a jezsuita)
1999 – Az év legjobb regénye (Kresnik-díj, Zajgás a fejben)
1994 – Európai regény-díj
Gállos Orsolya (1946) műfordító, kritikus, pedagógus, a Pécsváradi Várbaráti Kör alapító elnöke. 1973 óta fordít. 1976-1989 között a Dunántúli Napló munkatársa és kulturális rovatvezető-helyettese volt, 1989-1991 között a Helyzet főmunkatársaként és a Jelenkor szerkesztőjeként dolgozott. 1990-1998 között, valamint 2006 óta önkormányzati képviselő. A szlovén, magyar, horvát irodalmi kapcsolatokról írt tanulmányokat. Szlovén, horvát, szerb írók műveit, szlovén népmeséket, drámákat, esszéket fordít (pl. France Prešeren, Ivan Cankar, Edvard Kocbek, Ciril Kosmač, Vitomil Zupan, Tomaž Salamun, Aleš Debeljak, Drago Jančar műveit).
A Szlovén Műfordítók Egyesületének Lavrin-diplomája fordítói életművéért, kulturális közvetítő tevékenységéért (2006)
Ezüstkoszorús jugoszláv zászlórend kitüntetés (1988)
A Magyar Rádió nívódíja (1987)
Az Európa Könyvkiadó nívódíja (1976, 1983, 1986)
© 2017 L’harmattan Könyvkiadó Kft.